Let's cook-6.rész

Hát megint jó rég volt rész... Sajnálom, de tényleg. Azért remélem tetszeni fog:)

POV Key:

-Vacsorázni szeretnék menni-mondtam ki magabiztosan, de abban a pillanatban mikor eljutott az agyamig, hogy tulajdonképpen mit is mondtam egy kicsit zavarba jöttem.
-Tessék? T-tényleg?-nézett rám Jonghyun. Most miért reagált így? Talán csak viccnek szánta? Nagy levegőt vettem és elismételtem mégegyszer.
-Szeretném ha este vacsorázni vinnél. Csak nyugtass meg, hogy nem te fogsz főzni-próbáltam oldani a hangulatot, és halványan elmosolyodtam. Úgy látszik ez segített, ugyanis ő szájára is egy vigyor húzódott-Most gyere, kend rá a krémet. Legyen egy kis tortaformája is-tereltem el a szót, és a délután további részében csakis a sütéssel kapcsolatos dolgokról beszéltünk. Mit ne mondjak...Jonghyun sokat bénázott. Nagyon sokat. Talán még soha életemben nem láttam nála reménytelenebb embert ilyen téren...de nem bántam. Be kell vallanom, élveztem, hogy leszidhatom, ő pedig bocsánatkérően, a szája sarkában egy apró mosollyal, egyetértően bólogat. De szerintem ő is élvezte. Mikor kész lett a sütemény, kimerülten rogytam le a székre. Pár másodpercig csak meredten bámultam a padlót aztán fölnéztem és egyenesen Jonghyunnal találtam magam szembe.
-Akkor, mehetünk cicuskám?-nyújtotta ki felém a kezét. Mi van?!
-Yah!!! Ha mégegyszer így mersz hívni én leütlek!-pattantam föl és fenyegetően felé emeltem az ujjamat. Ám abban a pillanatban, hogy ezt a tettemet véghez vittem kitört belőle a röhögés. Szinte már fuldokolva az asztalhoz lépett és elkezdte csapkodni azt az öklével. Most ezen mi az annyira vicces?! Idegesen mellésétáltam, fogtam a fakanalat, és egy határozott mozdulattal oldalba csaptam vele. Meglepettségében még a nevetése is abbamaradt és riadtan rám nézett. Ám az az abszurd pillanat, ahogyan a torkán akadt vigyorral, hatalmas szemekkel bámul rám annyira röhejes volt, hogy én is elkezdtem kuncogni. Kezemet a szám elé tettem, de már túl késő volt. Ajkamra akaratlanul is egy hatalmas vigyor húzódott, és elnevettem magam. Ezt Jonghyun is meglátta, így sajnálatomra rájött, hogy nem is igazán haragszom rá. Derekamnál fogva játékosan magához húzott és mosolyogva egy puszit adott a számra.
-Inkább menjünk-löktem el magamtól, aztán levettem a kötényemet és az ajtó felé sétáltam. A kezem már a kilincsen volt mikor hirtelen megtorpantam-Amúgy hova megyünk?
-Majd meglátod-lépett közelebb és összekulcsolta a kezünket, aztán magával rántva engem kilépett az ajtón. Kézen fogva mentünk végig a folyosón. Mondanom kellett volna neki, hogy engedjen el hiszen itt bárki megláthat...de nem tettem. Olyan jó érzés volt.  Ujjai védelmezően az enyéim köré kulcsolódtak. Lassan mentünk végig a folyosón, bárki megláthatott. De nem érdekelt. Egyszerűen csak ki akartam élvezni a pillanatot, még ha belegondolva is, amit művelek az egyszerűen abszurd.  Mikor kiértünk az udvarra Jonghyun egy kék kocsihoz vezetett. Nem is rossz, bár az enyém jobb. Vagyis csak volt. Amíg rózsaszín volt. Beültünk, és elindultunk. Nem tudtam merre megyünk de azon a környéken még sosem jártam.
-Mi ez a hely?-kérdeztem és szememmel az elém táruló városképet vizslattam. Az épületek már nem voltak olyan nagyok mint a belvárosban, de azért külvárosnak se mondhatni.
-Majd meglátod-kacsintott, és egyik kezét végighúzta a combomon. Perverz disznó.
-A vezetésre koncentrálj! A végén még nekimész valaminek!-söpörtem le a piszkos kis mancsát magamról, és az útra mutattam. Ő csak mosolygott és engedelmesen a kormány felé fordult. Körülbelül húsz percig még kocsikáztunk, aztán hirtelen lefékezett. Egy lila falú épület előtt állt a kocsi. Kiszálltunk és a bejárat felé vettük az irányt.
-Még sosem jártam itt-néztem körbe mikor beléptünk az ajtón. Az elegáns fa asztalokon fehér és lila terítő díszelgett. Mindegyiken egy-egy gyertya volt. Valahonnan halk zene szólt. Egyenruhás pincérek sürögtek forogtak ízletesnek tűnő ételekkel a táljaikban. Elegáns hely, de ezekkel együtt valahogy mégis barátságos.

-Remélem tetszik-tette egyik kezét a derekamra és majdnem egy puszit nyomott volna...valahova. A számra vagy az arcomra akarta nem tudom.
-Nyilvános helyen vagyunk! Ne itt!-sziszegtem és leráztam magamról a kezét-De egyébként szép hely.
Mikor kihozták az italokat, Jonghyun elé a pincér egy lilás színű folyadékot tett le, elém pedig a kért vörösboromat. Úgy látszik kicsit túl sokáig szuggeráltam a nem mindennapi kinézetű löttyöt, hiszen Jonghyun szinte már parancs szerűen megkóstoltatta velem a sajátját. Igencsak émelyítő volt...de kifejezetten finom. Tiltakozásom ellenére kért nekem belőle még kettőt, amiket mind lehúztam. Jó, be kell vallanom, hogy nagyon ízlett. Nem tudtam ellenállni. Az este további részében csak beszélgettünk és sokat nevettünk. Bár egész végig olyan furcsán éreztem magam. Azt hiszem nem is olyan rossz srác ahhoz képest, hogy miket művelt régebben... Miután már minden el volt intézve, úgy gondoltuk, hogy ideje indulni.
-Jól vagy?-kérdezte tőlem és gyorsan mellém lépett, hiszen mikor föl akartam állni az asztaltól valamiért megbotlottam. Olyan kómásnak éreztem magam.
-Ja..persze-próbáltam újra, ez alkalommal sikerrel. Látszott rajtam, hogy nem mondok teljesen igazat. Megrázta a fejét és egyik kezét a derekamra tette. Így kezdtünk el kifelé menni, de nem bántam. Igazság szerint minden porcikám bizsergett. Amikor odaértünk a kocsihoz és Jonghyun próbált besegíteni az ülésre, hirtelen felindulásból egy őrült ötletem támadt. Újult erővel belöktem az ülésre aztán lovaglóülésben az ölébe huppantam, és vadul az ajkaira tapadtam. Kicsit meglepődhetett, ugyanis pár pillanatig csak meredten ült, de aztán gyorsan vette az adást. Kezeit a derekamra tette és még közelebb húzott magához, miközben fönt is átvette az irányítást. Nyelvével körbejárta az egész számat, aztán ajkai a nyakamra vándoroltak, és ott kezdett el csókolgatni. Számat apró nyögések hagyták el, mire ő elmosolyodott. Tenyerei egyre lejjebb vándoroltak, a végén pedig belemarkolt a fenekembe, és alsó felemet közelebb húzta a sajátjához. Hogy ne csak tétlenkedjek, elkezdtem róla lehúzni a pólóját. Kezeim automatikusan kockáira vándoroltak. Biztos sokat edzhet. Mikor észrevette a bámulásom, a pólója maradék részét is lehúzta magáról, és újra ajkamra tapadt. Közben rólam is eltávolította a fölöslegessé vált textilt. Egyre lejjebb haladva az egész felsőtestemet csókokkal hintette be. Közben egyik kezemmel beletúrtam a hajába, másikkal pedig átkaroltam a nyakát. Lassan áttért a mellbimbómra ami egy kisebb nyögést váltott ki belőlem. Közben ujjaival az oldalamat cirógatta.
-Élvezed?-súgta a fülembe, aztán gyengéden ráharapott a fülcimpámra. Kirázott a hideg.
-Ugyanaz a mocskos perverz vagy-nyögtem, de azért közelebb húztam magamhoz. Mikor fölegyenesedett homlokomat az övének döntöttem. Ezúttal gyengéden kezdte ízlelgetni ajkaimat. Nyelvünk édes táncot járt miközben ő elkezdte kigombolni a gatyámat. Könnyedén lehúzta rólam és a belső combomat kezdte el csókolni. Aztán egyre beljebb haladt, míg végül már a férfiasságomat kényeztette. Még ugyan alsógatyán keresztül, de ezen gyorsan segített. Óvatosan azt is leszedte rólam, és hirtelen bekapta az egész hosszomat. A lélegzetem egy pillanatra elakadt, és hátradöntöttem a fejem. Szinte már kínzóan lassan csinálta, én pedig szégyentelenül nyögdécseltem az ölében. Miközben szájával még mindig lent tevékenykedett, egyik ujját betette a számba, kicsit megforgatta, és amikor elég nyálasnak érezte a fenekemhez húzta. Pár másodpercig még körözött a bejáratom körül, aztán gyengéden a belém nyomta ujját. Fölsikoltottam és körmeimet belevájtam a hátába.
-Sajnálom-suttogta Jonghyun, mikor szája helyett már a kezével ingerelte alsó részem.
Egyre erőteljesebben pumpálta szervemet, miközben egyre több ujját vezette belém. Már kínzott a fájdalom, és az élvezet, ám tudtam, hogy még csak most kezdődik. Hirtelen kihúzta ujjait belőlem. Gatyáját lejjebb tolta, utat engedve éledező férfiasságának. Nyeltem egyet, ez fájni fog. Kicsit följebb toltan magam, rámarkoltam Jonghyun férfiasságára, és pontosan fölé helyezkedtem. Ő átkarolta a derekamat de várt. Szépen lassan elkezdtem lejjebb ereszkedni, ám minden egyes milliméter nehéz volt. Közben fájdalmas nyögések törtek ki belőlem. A végére mikor sikerült újra ráülnöm, már teljesen bennem volt. Szorosan átkaroltam a vállát, és fejemet a nyakába süllyesztettem. Ő szorosan visszaölelt, és egy apró puszit nyomott a vállamra. Mikor úgy éreztem, hogy kezdem megszokni, szépen lassan elkezdtem mozogni. Kezeit a csípőmre rakta, és ajkainkat újra összetapasztotta. Közben én bele-bele nyögtem a csókba. Jonghyun hirtelen lenyomta az ülést, hogy vízszintes legyen, aztán vigyázva, hogy ne csússzon ki belőlem, fordított a helyzetünkön. Így most én feküdtem alul, míg ő szabadon tevékenykedett. Kezeinket összekulcsolta, és fölém helyezte őket. Szájával a kulcscsontomat szívogatta, miközben lágyakat lökött rajtam. Sikongatásaim egyre hangosodtak. A kis légteret betöltötte leheletünk. Közben fokozatosan gyorsított tempóján. Én a lábammal átkulcsoltam derekát, kezeim pedig széles vállán pihentek. Nyögéseim szinte már folyamatos módon szakadtak föl belőlem, ám Jonghyun torkát is elhagyta egy-kettő. Már nem fájt, csak élveztem. Egyikünknek sem kellet sok, hogy elmenjünk.
-Jjong...ah...gyohrs...-de nem tudtam befejezni a mondatomat, ugyanis partnerem olyan gyors tempóba kezdett, hogy artikulátlan sikolyokon kívül nemigen jött ki más a számon. Majd bele őrültem. Már remegtem az élvezettől, és az agyam teljesen elsötétült. Még egy utolsót lökött rajtam, és nekem vége volt. Egy orbitális sikoly keretében, szorosan egymásbak nyomódó hasfalaink közé élveztem. Rögtön ezután ő is elment, és erőtlenül rámrogyott. Éreztem, hogy szétáramlik bennem a meleg, ragadós anyag.
-Szeretlek Kibum-lehelte, és egyik kezemet gyengém a mellkasára helyezte. A szíve csakugyan hevesen vert-Annyira boldog vagyok-mondta, ám már nem nagyon hallottam ugyanis eszméletlen fáradtság kerített hatalmába. Lassan becsuktam a szemem, és beszippantott a sötétség.

*

Egy puha ágyban ébredtem. Hátulról ölelő karok fogták át derekam. Igazán kellemes volt. Álmosan kinyitottam a szemem. Nem ismertem ezt a helyet. Az utolsó emlékem, hogy Jonghyunnal vacsorázni megyünk. De a két pia után egyre homályosabb minden, aztán pedig csak feketeség. Lassan fölültem, és körbenéztem. Ám még időm sem volt megszemlélni a dolgokat, szemem megakadt az órán. Fél nyolc! Úristen, el fogok késni!