Magic of Valentine's Day

Cím: Magic of Valentine's Day

Szereplők: Jonghyun, Kibum

Figyelmeztetés: One Shot, +18, Yaoi

Így Valentin-nap alkalmából, úgy éreztem kell valami, az "ünnephez" kapcsolódót alkotnom, úgyhogy itt van. Remélem tetszeni fog^^

Valentin nap volt. Kibum izgatottan lépkedett hazafelé a havas úton. Ma megmondja. Megmondja neki, ami már évek óta nyomja a szívét. Meg kell tudnia. Mégha vissza is utasítja.
- Megjöttem! - csukta be az ajtót a szőke fiú. Nem jött válasz. Talán nincs itthon? Talán elment valami lánnyal? Igaz, mondta, hogy tervez valamit erre a napra. Idióta! Minek reménykedett? Hogy hihette, hogy talán ő... Csalódottan dobta le a szív alakú süteményt az asztalra. Inkább elmegy aludni, csak legyen vége ennek a borzalmas napnak. Fölkullogott a lépcsőn, és benyitott a szobájába. Ám a nyomasztó sötétség, és magány helyett valami más fogadta. Jonghyun, kezében egy dobozzal, néhány meggyújtott gyertya társaságában, félénken mosolyogva állt előtte. Kibum lesokkolódott. Neki készült...
- E-ez...? - kezdte el a fiatalabb, de a másik a szájára tapasztotta a kezét.
- Kim Kibum, eddig sokáig tartogattam magamban de már nem bírom. Szeretlek - nézett a szemébe. Pupillái enyhén kitágultak, és az őszinteségtől csillogtak. A szőke fiú még sosem érzett ilyet. Valami határtalan boldogság kerítette hatalmába. Nem tudott megszólalni. Csak kitárta a karját, és szorosan magához húzta a másikat. Az átkulcsolta karjait vékony dereka körül, és mégjobban megszorította. Testük egymásnak nyomódott. Arcuk olyan közel volt egymáshoz, hogy bőrükön érezték egymás leheletét. Egyikük sem mert lépni. Mindennél jobban kívánták egymást de féltek. Sok év ábrándozása ellenére, most mégsem mertek semmit sem tenni. Féltek, hogy elrontják. Féltek, hogy valami rosszul sül el. De ha már eddig eljutottak, most nem rezelhetnek be. Jonghyun félénken hozzáérintette ajkait a másikéhoz. Először csak ízlelgette, aztán nyelvével is elkezdett munkálkodni. Kibum szétnyitotta száját, szabad utat engedve az alacsonyabbnak. Karjai átvándoroltak a nyakára, és beletúrtak a hajába. Jonghyun borzalmasan jól csókolt. Ezt a fiatalabb fiú halk nyögések formájában adta a másik tudtára.
- Jonghyun - szakadt el egy pillanatra a másiktól - Én is szeretlek. Nagyon
A barna hajú fiú szíve nagyot dobbant. Szereti őt. Ez a tünemény szereti. Alig bírja elhinni.
- Kibummie - simította meg az arcát, aztán szenvedélyesen csókolni kezdte. Szájáról áttért a nyakára miközben nagyokat szívott rajta. Megfogta a fiatalabb combját, és állva az ölébe vette. Az átkulcsolta lábait a dereka körül, karjait pedig Jonghyun nyaka köré fonta. Az idősebb elindult az ágy felé, és ölében a szőke dívával leült rá. Kibum óvatosan benyúlt a másik pólója alá, kitapintva annak kockáit. Jonghyun egy mozdulattal lehúzta magáról a fölöslegesnek vélt ruhadarabot és eldobta. Kibum is hasonlóképpen cselekedett aztán szorosan nekinyomta felsőtestét a másikénak. Jonghyun apró csókokkal hintette a másik kulcscsontját. Kezeit levezette a csípőjére, aztán lágyan elkezdte csiklandozni. A fiatalabb édesen elnevette magát, és elkezdett rángatózni. Közben ajkait a másikénak nyomta, annak reményében, hogy így talán abbahagyja az ő "kínzását". Célját el is érte, ugyanis a barna fiú kezeit a csípőjéről, a hátára vezette. Hátradőlt az ágyban magával rántva a szőkét is. Szorosan ölelték egymást, miközben elkezdték lehámozni magukról a nadrágot. Bele sem gondoltak mit művelnek. Csak a vágy és a szerelem hajtotta őket. Jjong belemarkolt barátja, inkább már párja fenekébe. Az halkan fölsikkantott. Ám az idősebb elvigyorogta magát, és a másik fölé mászott. Elkezdte csókolgatni és szívogatni a másik mellkasát ami apró nyögéseket idézett elő az alatta fekvőből. Szájával egyre lejjebb haladt, aztán egy mozdulattal lehúzta a szőkeség alsónadrágját. Őszintén, egy kicsit zavarban volt. Pedig sokszor látta már így Kibumot. Ha nincs törölköző a fürdőben, csak kimennek meztelenül. Sosem voltak szégyenlősek. De ez most más. Most miatta van ilyen helyzetben. Ez a tény nagyon fölizgatta. Elkezdte masszírozni a másik alsó felét, amitől annak  torkát jóleső nyögések hagyták el.
- Jjong - szólalt meg - Csinálhatjuk normálisan ha szeretnéd...
- Bi-biztos...? - a barna fiú szemében meglepettség tükröződött.
- Igen...hiszen ha már csináljuk, csináljuk normálisan - a hangja nem hangzott túl magabiztosan, ám érződött rajta, hogy komolyan gondolja.
- Rendben - Jonghyunnak új volt a dolog. Ugyan sokszor csinálta már, férfiakkal, és nőkkel egyaránt, de szerelemből még soha sem. Mindig csak az élvezet kedvéért. Most kíváncsi volt erre az új dologra. Merengése közben lassan lehúzta saját magáról is az alsóneműt. A szekrényhez sétált, és elővett egy tubus síkosítót. Visszanézett az ágyra és akkor tudatosult benne, hogy megkapta. Megkapta azt, amire mindigis vágyott. Élete szerelme ott ült az ágyon, azzal a gyönyörű, pihe-puha testével csak rá várva. Boldog volt, nagyon. Újra kedveséhez sétált, adott egy lágy csókot az ajkaira, és beült a lábai közé. Lassan egy kis síkosítót nyomott az ujjára, és elkezdte vele bekenni a másik lyukát. Lábait hátranyomta, hogy jobban hozzáférhessen, aztán óvatosan belényomta az egyik ujjpercét. A fiatalabb hangosan sikkantott föl. A barna fiú aggodalmasan a szemébe nézett, de Kibum csak halványan elmosolyodott, és azt suttogta, hogy folytassa. Így hát Jonghyun lassan körözve csúsztatta be az egész ujját, majd elkezdte mozgatni. Közben már a másodikat, és a harmadikat is nyomta befelé. Kibum nyögései pedig egyre csak erősödtek. Az idősebb közben végig a szemébe nézett, és apró csókokat nyomott az ajkára. Mikor a szőkeség már elég tág volt, Jonghyun kihúzta az ujjait belőle. Egy kis síkosítót kent férfiasságára, aztán lassan párjába nyomta. A fiatalabb arca eltorzult a fájdalom és az élvezet vegyes keverékétől. Az idősebb lassan kezdett el mozogni benne, míg ajkaival a másik mellbimbóit vette célba. Közben kezei a másik vékony csípőjén vándoroltak. Kibum a másik derekára kulcsolta lábait, kezeit pedig a hátára tette. Testük harmonikusan mozgott egymással, miközben ajkaikkal hevesen falták egymást. Nyögéseiket elnyomták csókjaik, így csak tompán hallatszottak. Jonghyun imádta ezt. Imádta, hogy a szőke az ő nevét suttogja, hogy szinte már egybeolvadnak. Imádta, hogy ez a gyönyörűség már az övé. Mindenét imádta. A nevetését, a stílusát, az anyáskodó természetét, a ribancos dívaságát ami nagyon vonzóvá tette, a vékony csípőjét, a gyönyörű szőke haját, a rövidnadrágjait amik mutatni hagyják formás lábait, de legjobban azt a jó szívét. Amivel szereti őt. Az idősebb lökései egyre felgyorsultak, ezzel  egyetemben a szőke nyögései is. Közben ujjaikat szorosan összekulcsolták, és még mindig tartották a szemkontaktust.
- Bummie...annyira, de annyira szeretlek - tapadt a fiatalabb nyakára Jonghyun, miközben szorosan átölelte. Nem baj, hogy már mondta. Szereti ezt kimondani. Érezte, hogy a másik szíve is ugyanolyan gyorsan ver mint az övé.
- Éhn...is - nyögte a fiatalabb - Nagyon - mosolyodott el. Kezeit enyhén zihálva hátáról átvezette a vállára, hogy lehúzza egy csókra. Kimondhatatlanul boldog volt. Nem gondolta, hogy ez fog történni. Éppen ő készült szerelmet vallani, erre a másik tette meg.
- Kibum...ha valami fáj akkor szólj, oké? - tette a fiatalabb kezét a mellkasára, rá pedig a sajátját - Annyira jó veled szeretkezni, csak egyfolytában az kattog bennem, hogy ezzel fájdalmat okozok neked.
- Jjong - simította meg kedvese arcát a fiatalabb - Egy kicsit tényleg fáj, de az élvezet, és az érzés, hogy mennyire szeretlek ezerszer erősebb. Szóval folytasd.
Jonghyun szíve hatalmasat dobbant. Elhelyezkedett egy kényelmesebb pózba, és elkezdte határozottan a másikba lökni férfiasságát. Az csak mégjobban fölizgatta, hogy a szőke közben kéjesen nyögdécselt, és csípőjét a másikkal együtt mozgatta. Az idősebb rámarkolt kedvese férfiasságára, és a tempójukban kezdte azt kényeztetni. Kibum torkából nagyobb nyögések törtek elő, és körmeit belemélyesztette a másik hátába. Hangosan sikított föl mikor a másik egy erősebbet lökött rajta. Már egyiküknek sem kellett sok, hogy elmenjenek. Lihegésük egyre erősödött, és testük szorosan egymásénak tapadt. Élvezetük egyre csak erősödött, aztán egy ponton mindkettőjüknek beteljesedett. Nyögve élveztek el, Jonghyun pedig óvatosan kedvesére dőlt. Pár másodpercig még lihegve így maradt, aztán fordított a testhelyzetükön. Ölébe húzta a fiatalabbat, és kezeit a derekára tette. Szorosan húzta magához, arcára apró puszit nyomott. Csak élvezték a pillanatot. Egymás karjaiba olvadva hallgatták a szívverésüket. Gyönyörű és megnyugtató pillanat volt.
- Csodálatos voltál. Minden amiről eddig álmodni is alig mertem most megvalósult.
- Ugyanezt érzem - bújt szégyenlősen a másik vállába. Szorosan ölelte. Ez a fiú már az övé. De... - Jongie, azt nem értem, hogy mégis honnan vetted elő azt a síkosítót. Mert az biztos, hogy nálam nem volt... - a barna fiú szája ravasz vigyorra húzódott - Várjunk csak...te ezt előre eltervezted?! Szemét disznó! - kezdte el Kibum játékosan ütögetni a másik karját.
- Csak egy kicsit. Bár ezt inkább úgy mondanám, hogy csak minden helyzetre fölkészültem - mosolygott az alacsonyabb aztán, lefogta a másik karjait és ujjaikat összekulcsolta. A szőkét egy csókkal hallgattatta el. Az pár másodpercig még kapálózott, de aztán beletörődött, és édesen visszacsókolta. Úgy maradtak még egy ideig és valahogy a világ olyan tökéletes volt. Megtalálták amire a legjobban szükségük van. Megtalálták egymást.

Let's cook-6.rész

Hát megint jó rég volt rész... Sajnálom, de tényleg. Azért remélem tetszeni fog:)

POV Key:

-Vacsorázni szeretnék menni-mondtam ki magabiztosan, de abban a pillanatban mikor eljutott az agyamig, hogy tulajdonképpen mit is mondtam egy kicsit zavarba jöttem.
-Tessék? T-tényleg?-nézett rám Jonghyun. Most miért reagált így? Talán csak viccnek szánta? Nagy levegőt vettem és elismételtem mégegyszer.
-Szeretném ha este vacsorázni vinnél. Csak nyugtass meg, hogy nem te fogsz főzni-próbáltam oldani a hangulatot, és halványan elmosolyodtam. Úgy látszik ez segített, ugyanis ő szájára is egy vigyor húzódott-Most gyere, kend rá a krémet. Legyen egy kis tortaformája is-tereltem el a szót, és a délután további részében csakis a sütéssel kapcsolatos dolgokról beszéltünk. Mit ne mondjak...Jonghyun sokat bénázott. Nagyon sokat. Talán még soha életemben nem láttam nála reménytelenebb embert ilyen téren...de nem bántam. Be kell vallanom, élveztem, hogy leszidhatom, ő pedig bocsánatkérően, a szája sarkában egy apró mosollyal, egyetértően bólogat. De szerintem ő is élvezte. Mikor kész lett a sütemény, kimerülten rogytam le a székre. Pár másodpercig csak meredten bámultam a padlót aztán fölnéztem és egyenesen Jonghyunnal találtam magam szembe.
-Akkor, mehetünk cicuskám?-nyújtotta ki felém a kezét. Mi van?!
-Yah!!! Ha mégegyszer így mersz hívni én leütlek!-pattantam föl és fenyegetően felé emeltem az ujjamat. Ám abban a pillanatban, hogy ezt a tettemet véghez vittem kitört belőle a röhögés. Szinte már fuldokolva az asztalhoz lépett és elkezdte csapkodni azt az öklével. Most ezen mi az annyira vicces?! Idegesen mellésétáltam, fogtam a fakanalat, és egy határozott mozdulattal oldalba csaptam vele. Meglepettségében még a nevetése is abbamaradt és riadtan rám nézett. Ám az az abszurd pillanat, ahogyan a torkán akadt vigyorral, hatalmas szemekkel bámul rám annyira röhejes volt, hogy én is elkezdtem kuncogni. Kezemet a szám elé tettem, de már túl késő volt. Ajkamra akaratlanul is egy hatalmas vigyor húzódott, és elnevettem magam. Ezt Jonghyun is meglátta, így sajnálatomra rájött, hogy nem is igazán haragszom rá. Derekamnál fogva játékosan magához húzott és mosolyogva egy puszit adott a számra.
-Inkább menjünk-löktem el magamtól, aztán levettem a kötényemet és az ajtó felé sétáltam. A kezem már a kilincsen volt mikor hirtelen megtorpantam-Amúgy hova megyünk?
-Majd meglátod-lépett közelebb és összekulcsolta a kezünket, aztán magával rántva engem kilépett az ajtón. Kézen fogva mentünk végig a folyosón. Mondanom kellett volna neki, hogy engedjen el hiszen itt bárki megláthat...de nem tettem. Olyan jó érzés volt.  Ujjai védelmezően az enyéim köré kulcsolódtak. Lassan mentünk végig a folyosón, bárki megláthatott. De nem érdekelt. Egyszerűen csak ki akartam élvezni a pillanatot, még ha belegondolva is, amit művelek az egyszerűen abszurd.  Mikor kiértünk az udvarra Jonghyun egy kék kocsihoz vezetett. Nem is rossz, bár az enyém jobb. Vagyis csak volt. Amíg rózsaszín volt. Beültünk, és elindultunk. Nem tudtam merre megyünk de azon a környéken még sosem jártam.
-Mi ez a hely?-kérdeztem és szememmel az elém táruló városképet vizslattam. Az épületek már nem voltak olyan nagyok mint a belvárosban, de azért külvárosnak se mondhatni.
-Majd meglátod-kacsintott, és egyik kezét végighúzta a combomon. Perverz disznó.
-A vezetésre koncentrálj! A végén még nekimész valaminek!-söpörtem le a piszkos kis mancsát magamról, és az útra mutattam. Ő csak mosolygott és engedelmesen a kormány felé fordult. Körülbelül húsz percig még kocsikáztunk, aztán hirtelen lefékezett. Egy lila falú épület előtt állt a kocsi. Kiszálltunk és a bejárat felé vettük az irányt.
-Még sosem jártam itt-néztem körbe mikor beléptünk az ajtón. Az elegáns fa asztalokon fehér és lila terítő díszelgett. Mindegyiken egy-egy gyertya volt. Valahonnan halk zene szólt. Egyenruhás pincérek sürögtek forogtak ízletesnek tűnő ételekkel a táljaikban. Elegáns hely, de ezekkel együtt valahogy mégis barátságos.

-Remélem tetszik-tette egyik kezét a derekamra és majdnem egy puszit nyomott volna...valahova. A számra vagy az arcomra akarta nem tudom.
-Nyilvános helyen vagyunk! Ne itt!-sziszegtem és leráztam magamról a kezét-De egyébként szép hely.
Mikor kihozták az italokat, Jonghyun elé a pincér egy lilás színű folyadékot tett le, elém pedig a kért vörösboromat. Úgy látszik kicsit túl sokáig szuggeráltam a nem mindennapi kinézetű löttyöt, hiszen Jonghyun szinte már parancs szerűen megkóstoltatta velem a sajátját. Igencsak émelyítő volt...de kifejezetten finom. Tiltakozásom ellenére kért nekem belőle még kettőt, amiket mind lehúztam. Jó, be kell vallanom, hogy nagyon ízlett. Nem tudtam ellenállni. Az este további részében csak beszélgettünk és sokat nevettünk. Bár egész végig olyan furcsán éreztem magam. Azt hiszem nem is olyan rossz srác ahhoz képest, hogy miket művelt régebben... Miután már minden el volt intézve, úgy gondoltuk, hogy ideje indulni.
-Jól vagy?-kérdezte tőlem és gyorsan mellém lépett, hiszen mikor föl akartam állni az asztaltól valamiért megbotlottam. Olyan kómásnak éreztem magam.
-Ja..persze-próbáltam újra, ez alkalommal sikerrel. Látszott rajtam, hogy nem mondok teljesen igazat. Megrázta a fejét és egyik kezét a derekamra tette. Így kezdtünk el kifelé menni, de nem bántam. Igazság szerint minden porcikám bizsergett. Amikor odaértünk a kocsihoz és Jonghyun próbált besegíteni az ülésre, hirtelen felindulásból egy őrült ötletem támadt. Újult erővel belöktem az ülésre aztán lovaglóülésben az ölébe huppantam, és vadul az ajkaira tapadtam. Kicsit meglepődhetett, ugyanis pár pillanatig csak meredten ült, de aztán gyorsan vette az adást. Kezeit a derekamra tette és még közelebb húzott magához, miközben fönt is átvette az irányítást. Nyelvével körbejárta az egész számat, aztán ajkai a nyakamra vándoroltak, és ott kezdett el csókolgatni. Számat apró nyögések hagyták el, mire ő elmosolyodott. Tenyerei egyre lejjebb vándoroltak, a végén pedig belemarkolt a fenekembe, és alsó felemet közelebb húzta a sajátjához. Hogy ne csak tétlenkedjek, elkezdtem róla lehúzni a pólóját. Kezeim automatikusan kockáira vándoroltak. Biztos sokat edzhet. Mikor észrevette a bámulásom, a pólója maradék részét is lehúzta magáról, és újra ajkamra tapadt. Közben rólam is eltávolította a fölöslegessé vált textilt. Egyre lejjebb haladva az egész felsőtestemet csókokkal hintette be. Közben egyik kezemmel beletúrtam a hajába, másikkal pedig átkaroltam a nyakát. Lassan áttért a mellbimbómra ami egy kisebb nyögést váltott ki belőlem. Közben ujjaival az oldalamat cirógatta.
-Élvezed?-súgta a fülembe, aztán gyengéden ráharapott a fülcimpámra. Kirázott a hideg.
-Ugyanaz a mocskos perverz vagy-nyögtem, de azért közelebb húztam magamhoz. Mikor fölegyenesedett homlokomat az övének döntöttem. Ezúttal gyengéden kezdte ízlelgetni ajkaimat. Nyelvünk édes táncot járt miközben ő elkezdte kigombolni a gatyámat. Könnyedén lehúzta rólam és a belső combomat kezdte el csókolni. Aztán egyre beljebb haladt, míg végül már a férfiasságomat kényeztette. Még ugyan alsógatyán keresztül, de ezen gyorsan segített. Óvatosan azt is leszedte rólam, és hirtelen bekapta az egész hosszomat. A lélegzetem egy pillanatra elakadt, és hátradöntöttem a fejem. Szinte már kínzóan lassan csinálta, én pedig szégyentelenül nyögdécseltem az ölében. Miközben szájával még mindig lent tevékenykedett, egyik ujját betette a számba, kicsit megforgatta, és amikor elég nyálasnak érezte a fenekemhez húzta. Pár másodpercig még körözött a bejáratom körül, aztán gyengéden a belém nyomta ujját. Fölsikoltottam és körmeimet belevájtam a hátába.
-Sajnálom-suttogta Jonghyun, mikor szája helyett már a kezével ingerelte alsó részem.
Egyre erőteljesebben pumpálta szervemet, miközben egyre több ujját vezette belém. Már kínzott a fájdalom, és az élvezet, ám tudtam, hogy még csak most kezdődik. Hirtelen kihúzta ujjait belőlem. Gatyáját lejjebb tolta, utat engedve éledező férfiasságának. Nyeltem egyet, ez fájni fog. Kicsit följebb toltan magam, rámarkoltam Jonghyun férfiasságára, és pontosan fölé helyezkedtem. Ő átkarolta a derekamat de várt. Szépen lassan elkezdtem lejjebb ereszkedni, ám minden egyes milliméter nehéz volt. Közben fájdalmas nyögések törtek ki belőlem. A végére mikor sikerült újra ráülnöm, már teljesen bennem volt. Szorosan átkaroltam a vállát, és fejemet a nyakába süllyesztettem. Ő szorosan visszaölelt, és egy apró puszit nyomott a vállamra. Mikor úgy éreztem, hogy kezdem megszokni, szépen lassan elkezdtem mozogni. Kezeit a csípőmre rakta, és ajkainkat újra összetapasztotta. Közben én bele-bele nyögtem a csókba. Jonghyun hirtelen lenyomta az ülést, hogy vízszintes legyen, aztán vigyázva, hogy ne csússzon ki belőlem, fordított a helyzetünkön. Így most én feküdtem alul, míg ő szabadon tevékenykedett. Kezeinket összekulcsolta, és fölém helyezte őket. Szájával a kulcscsontomat szívogatta, miközben lágyakat lökött rajtam. Sikongatásaim egyre hangosodtak. A kis légteret betöltötte leheletünk. Közben fokozatosan gyorsított tempóján. Én a lábammal átkulcsoltam derekát, kezeim pedig széles vállán pihentek. Nyögéseim szinte már folyamatos módon szakadtak föl belőlem, ám Jonghyun torkát is elhagyta egy-kettő. Már nem fájt, csak élveztem. Egyikünknek sem kellet sok, hogy elmenjünk.
-Jjong...ah...gyohrs...-de nem tudtam befejezni a mondatomat, ugyanis partnerem olyan gyors tempóba kezdett, hogy artikulátlan sikolyokon kívül nemigen jött ki más a számon. Majd bele őrültem. Már remegtem az élvezettől, és az agyam teljesen elsötétült. Még egy utolsót lökött rajtam, és nekem vége volt. Egy orbitális sikoly keretében, szorosan egymásbak nyomódó hasfalaink közé élveztem. Rögtön ezután ő is elment, és erőtlenül rámrogyott. Éreztem, hogy szétáramlik bennem a meleg, ragadós anyag.
-Szeretlek Kibum-lehelte, és egyik kezemet gyengém a mellkasára helyezte. A szíve csakugyan hevesen vert-Annyira boldog vagyok-mondta, ám már nem nagyon hallottam ugyanis eszméletlen fáradtság kerített hatalmába. Lassan becsuktam a szemem, és beszippantott a sötétség.

*

Egy puha ágyban ébredtem. Hátulról ölelő karok fogták át derekam. Igazán kellemes volt. Álmosan kinyitottam a szemem. Nem ismertem ezt a helyet. Az utolsó emlékem, hogy Jonghyunnal vacsorázni megyünk. De a két pia után egyre homályosabb minden, aztán pedig csak feketeség. Lassan fölültem, és körbenéztem. Ám még időm sem volt megszemlélni a dolgokat, szemem megakadt az órán. Fél nyolc! Úristen, el fogok késni!         

Brother to lover

Cím: Brother to lover

Szereplők: Sulli, Kibum

Műfaj: One Shot

Hát ez csak egy amolyan szösszenet, amit igazából nem szándékoztam kitenni, de végül úgy döntöttem, hogy miért ne. Nem gondolom, hogy bárkinek is meg fogja változtatni az életét, vagy hatalmas benyomást tenni rá, de azért remélem tetszeni fog^^

Sulli izgatottan várja a szerdai napot. Mint mindig, most is gyerekkori barátjához, Kim Kibumhoz megy. A fiú egy kicsit magasabb nála, ezért amikor barátilag megöleli, semmi furcsa nincs abban ha belefúrja a fejét a vállába. Így megy ez már rég óta. Pontosabban általános iskolás koruk vége óta. A lány már akkor beleszeretett a különleges természettel és külsővel megáldott fiúba. Előtte is ismerte már. Amióta az eszét tudja Kibum mindig mellette volt. Mint egy szerető bátyj. Ám mikor Sulli fölismerte, hogy ez az érzés több mint puszta testvéri szeretet, megijedt tőle. Inkább elfojtotta magában az érzelmeit, és azóta egyszer sem merte neki megvallani. Fél, hogy visszautasítaná. Mégha jobban ismeri Kibumot mint bárki más, ő csak egy átlagos lány. Félhosszú feketés haj, borzalmasan álló egyenruha, és pisze orr. Tipikus. Ugyanolyan mint az összes többi. Ő...ő pedig egy maga a tökély. Szőke, festett haj, különleges arcvonások, magas karcsú test...Miért kellene neki pont egy olyan átlagos lány mint ő? Ezen felül pedig még okos is. Sulli épp ezért megy hozzá, hisz a fiú korrepetálást tart neki. Persze csak ketten vannak, de azért mégis csak egy korrepetálás. Ám ő várja. Mindennél jobban.
-Itt vagyok-nyit ajtót a szőke fiú, mikor meghallja a csengőt-Szia Sulli-öleli magához. Mint barátot. Igen. Persze. Csak mint barátot. Ám a lány a karjai között nem tud normálisan gondolkozni.
-Szia Kibum-köszön elcsukló hangon, miközben mindvégig azon kattog az agya, hogy miért ilyen szerencsétlen, hogy még köszönni sem tud normálisan. A nagy gondolkozás közepette Sulli azon kapja magát, hogy már az asztalnál ül Kibum mellet, aki éppen valami matematikai egyenletről beszél. De ugyan, hogy bírna figyelni arra amit mondd ha egyszer ilyen közel ül hozzá? Tisztán látja az arcát. Azokat a rakoncátlanul a szemébe hulló szőke tincseket, azt az apró mosolyt a szája szélén, azokat az íves szemeket amit bármelyik lány megirigyelhetne ám a fiún mégis vonzó.  A válluk összeér...neki meg majd' kiugrik a szíve. Maga se tudja mi van vele. Eddig is izgult a másik közelében de ilyet még nem érzett.
-Valami baj van?-fordul oldalra Kibum megszakítva magyarázatát-Nagyon vörös vagy.
-Ooo...nem...izé...jól vagyok-ennyire látszik rajta? Nincsen jól. Kezd beleőrülni. Hogy lehet egy ilyen tökéletes ember a barátja? Még ezt sem érdemli meg...
-Maradj itt. Hozok egy pohár vizet- a lány bólint és a szívében tomboló hurrikánt próbálja lecsillapítani.Most a tanulásra kell figyelnie.
Mikor a fiú visszajön, aggodalmasan tekint le a lányra. Mi baja lehet? Talán csak kicsit kimelegedett, ahogy kintről bejött a szobába.  Reméli csak emiatt van és nem valami komoly áll a háttérben. Mostanában olyan visszahúzódó. Régebben mindig hangosan nevetett ha vele volt, most pedig már alig szól valamit. Ez olyan pár évvel ezelőtt kezdődött. Akkor valami megváltozott, ám maga sem tudta, hogy mi. A lány sokkal távolságtartóbb lett vele szemben és ez a viselkedése egyre csak fokozódik. Nem akarja, hogy ilyen legyen. Sulli nagyon fontos számára, már régóta nem csak egy kicsi hugica, mégha ezt soha sem vallaná be neki. Nem akarja megrémiszteni. Hiszen olyan aranyos és törékeny. Fél, hogy mindent elrontana vele.
-Jobban vagy?-kérdezi a fiú mikor Sulli leteszi az üres poharat az asztalra.
-Igen, azt hiszem. Köszönöm-mosolyog rá-Csak kicsit fáradt vagyok.
-Tudod mit? Ma ne tanuljunk többet. Inkább beszélgessünk. Mostanában úgyis olyan csöndes vagy, alig dumálunk-Kibum megfogja a lány kezét, aztán föláll és a kanapéhoz vezeti őt, hogy ha már nem tanulnak, kényelmesen tudjanak ülni.
-Mi történt veled az elmúlt időben? Más lettél-simítja meg a szőke fiú a lány karját.
-Hát igazából...lehet azért vagyok ilyen mert...mert...-nem tudja mit válaszoljon. Az igazat nem mondhatja el, de hazudni sem akar.
-Nem szeretnéd elmondani?-Kibum szívébe mintha egy tőrt döfnének bele. Mióta távolodtak el annyira, hogy titkolózzanak egymás előtt?
-De! Vagyis nem! Én el akarom mondani csak...csak nem bírom. Félek-Sulli szíve mindjárt szétszakad. A fiú azt hiszi, hogy titkolózni akar előtte. Ha most nem mondja el, talán már nem lesz másik lehetősége.
-Tőlem?-Kibum csalódott. Nagyon. Fél neki elmondani valamit... Pont neki? Akit amióta csak él már ismer?
-Rendben. Én...azt hiszem már nem csak úgy tekintek rád mint egy barátra...-ez volt élete legkínosabb mondata. Fejét lehajtotta, és arcát a tenyerébe temette. Hosszú, idegörlő másodpercek teltek el míg a fiú válaszolt.
-Mi?-ezt most komolyan mondta? Netán csak hülyéskedik vele? Ez a lány, akiért félretette az érzéseit, hogy őt ne bántsa, ugyanezt érzi?
-Semmi! Inkább felejtsd el, vedd úgy, hogy nem...-ám nem tudta befejezni az eszeveszett hadarását, mert abban a pillanatban a fiú szorosan magához húzta. Kezét az arcára tette, és mélyen a szemébe nézett. Mosolygott. Még a szeme  is.
-Sulli-suttogta-Én már sokkal régebb óta szeretlek mint ahogy azt te el tudod képzelni-gyengéden a lány ajkához érintette a sajátját. Abban a csókban minden benne volt. A sok-sok éves érzelmek, elfojtott vágyak...minden, Abban a pillanatban valami olyat éreztek mint még soha.