Brother to lover

Cím: Brother to lover

Szereplők: Sulli, Kibum

Műfaj: One Shot

Hát ez csak egy amolyan szösszenet, amit igazából nem szándékoztam kitenni, de végül úgy döntöttem, hogy miért ne. Nem gondolom, hogy bárkinek is meg fogja változtatni az életét, vagy hatalmas benyomást tenni rá, de azért remélem tetszeni fog^^

Sulli izgatottan várja a szerdai napot. Mint mindig, most is gyerekkori barátjához, Kim Kibumhoz megy. A fiú egy kicsit magasabb nála, ezért amikor barátilag megöleli, semmi furcsa nincs abban ha belefúrja a fejét a vállába. Így megy ez már rég óta. Pontosabban általános iskolás koruk vége óta. A lány már akkor beleszeretett a különleges természettel és külsővel megáldott fiúba. Előtte is ismerte már. Amióta az eszét tudja Kibum mindig mellette volt. Mint egy szerető bátyj. Ám mikor Sulli fölismerte, hogy ez az érzés több mint puszta testvéri szeretet, megijedt tőle. Inkább elfojtotta magában az érzelmeit, és azóta egyszer sem merte neki megvallani. Fél, hogy visszautasítaná. Mégha jobban ismeri Kibumot mint bárki más, ő csak egy átlagos lány. Félhosszú feketés haj, borzalmasan álló egyenruha, és pisze orr. Tipikus. Ugyanolyan mint az összes többi. Ő...ő pedig egy maga a tökély. Szőke, festett haj, különleges arcvonások, magas karcsú test...Miért kellene neki pont egy olyan átlagos lány mint ő? Ezen felül pedig még okos is. Sulli épp ezért megy hozzá, hisz a fiú korrepetálást tart neki. Persze csak ketten vannak, de azért mégis csak egy korrepetálás. Ám ő várja. Mindennél jobban.
-Itt vagyok-nyit ajtót a szőke fiú, mikor meghallja a csengőt-Szia Sulli-öleli magához. Mint barátot. Igen. Persze. Csak mint barátot. Ám a lány a karjai között nem tud normálisan gondolkozni.
-Szia Kibum-köszön elcsukló hangon, miközben mindvégig azon kattog az agya, hogy miért ilyen szerencsétlen, hogy még köszönni sem tud normálisan. A nagy gondolkozás közepette Sulli azon kapja magát, hogy már az asztalnál ül Kibum mellet, aki éppen valami matematikai egyenletről beszél. De ugyan, hogy bírna figyelni arra amit mondd ha egyszer ilyen közel ül hozzá? Tisztán látja az arcát. Azokat a rakoncátlanul a szemébe hulló szőke tincseket, azt az apró mosolyt a szája szélén, azokat az íves szemeket amit bármelyik lány megirigyelhetne ám a fiún mégis vonzó.  A válluk összeér...neki meg majd' kiugrik a szíve. Maga se tudja mi van vele. Eddig is izgult a másik közelében de ilyet még nem érzett.
-Valami baj van?-fordul oldalra Kibum megszakítva magyarázatát-Nagyon vörös vagy.
-Ooo...nem...izé...jól vagyok-ennyire látszik rajta? Nincsen jól. Kezd beleőrülni. Hogy lehet egy ilyen tökéletes ember a barátja? Még ezt sem érdemli meg...
-Maradj itt. Hozok egy pohár vizet- a lány bólint és a szívében tomboló hurrikánt próbálja lecsillapítani.Most a tanulásra kell figyelnie.
Mikor a fiú visszajön, aggodalmasan tekint le a lányra. Mi baja lehet? Talán csak kicsit kimelegedett, ahogy kintről bejött a szobába.  Reméli csak emiatt van és nem valami komoly áll a háttérben. Mostanában olyan visszahúzódó. Régebben mindig hangosan nevetett ha vele volt, most pedig már alig szól valamit. Ez olyan pár évvel ezelőtt kezdődött. Akkor valami megváltozott, ám maga sem tudta, hogy mi. A lány sokkal távolságtartóbb lett vele szemben és ez a viselkedése egyre csak fokozódik. Nem akarja, hogy ilyen legyen. Sulli nagyon fontos számára, már régóta nem csak egy kicsi hugica, mégha ezt soha sem vallaná be neki. Nem akarja megrémiszteni. Hiszen olyan aranyos és törékeny. Fél, hogy mindent elrontana vele.
-Jobban vagy?-kérdezi a fiú mikor Sulli leteszi az üres poharat az asztalra.
-Igen, azt hiszem. Köszönöm-mosolyog rá-Csak kicsit fáradt vagyok.
-Tudod mit? Ma ne tanuljunk többet. Inkább beszélgessünk. Mostanában úgyis olyan csöndes vagy, alig dumálunk-Kibum megfogja a lány kezét, aztán föláll és a kanapéhoz vezeti őt, hogy ha már nem tanulnak, kényelmesen tudjanak ülni.
-Mi történt veled az elmúlt időben? Más lettél-simítja meg a szőke fiú a lány karját.
-Hát igazából...lehet azért vagyok ilyen mert...mert...-nem tudja mit válaszoljon. Az igazat nem mondhatja el, de hazudni sem akar.
-Nem szeretnéd elmondani?-Kibum szívébe mintha egy tőrt döfnének bele. Mióta távolodtak el annyira, hogy titkolózzanak egymás előtt?
-De! Vagyis nem! Én el akarom mondani csak...csak nem bírom. Félek-Sulli szíve mindjárt szétszakad. A fiú azt hiszi, hogy titkolózni akar előtte. Ha most nem mondja el, talán már nem lesz másik lehetősége.
-Tőlem?-Kibum csalódott. Nagyon. Fél neki elmondani valamit... Pont neki? Akit amióta csak él már ismer?
-Rendben. Én...azt hiszem már nem csak úgy tekintek rád mint egy barátra...-ez volt élete legkínosabb mondata. Fejét lehajtotta, és arcát a tenyerébe temette. Hosszú, idegörlő másodpercek teltek el míg a fiú válaszolt.
-Mi?-ezt most komolyan mondta? Netán csak hülyéskedik vele? Ez a lány, akiért félretette az érzéseit, hogy őt ne bántsa, ugyanezt érzi?
-Semmi! Inkább felejtsd el, vedd úgy, hogy nem...-ám nem tudta befejezni az eszeveszett hadarását, mert abban a pillanatban a fiú szorosan magához húzta. Kezét az arcára tette, és mélyen a szemébe nézett. Mosolygott. Még a szeme  is.
-Sulli-suttogta-Én már sokkal régebb óta szeretlek mint ahogy azt te el tudod képzelni-gyengéden a lány ajkához érintette a sajátját. Abban a csókban minden benne volt. A sok-sok éves érzelmek, elfojtott vágyak...minden, Abban a pillanatban valami olyat éreztek mint még soha.