Let's cook-4.rész

Itt a negyedik is^^ Hmm...hát kíváncsi vagyok mit szóltok majd hozzá:D :3

POV Jonghyun:
Kibum "durva" mozdulata után elindultam felfedező útra a könyvtárban, hátha akad valami érdekes is. Mi jó van egy helyben, ahol mindenki néma csendben ül, és olvas? Dög unalom az egész. Természetesen, mint ahogy várható volt, az égvilágon semmit sem leltem ami lekötötte volna az érdeklődésemet. Leültem egy asztalhoz, különböző pózokban hemperegtem, és úgy néztem az emberek tömegét, akik lassan de biztosan hagyták el a könyvtár területét. Remek. Ez azt jelenti, hogy nemsokára már csak mi ketten leszünk bent. Úgy nagyjából a büntetés vége fele járhattunk, mikor hirtelen a lámpák elaludtak, és sötétség borult az egész teremre. Ekkora mázlim csak nekem lehet. Gyorsan ám halkan megindultam vissza Kibum asztalához, hogy meglepjem. Karcsú derekánál fogva erősen magamhoz öleltem, majd nekilöktem a falnak, és vetkőztetni kezdtem. Miközben ingjétől szabadítottam meg, nyelvemmel bejártam egész felsőtestét, amik halk nyögéseket váltottak ki belőle. Felemelkedtem hozzá, és hosszú csókba hívtam, míg alul a nadrágja gombjával kezdtem el szórakozni. A farmerját térdéig lehúztam, majd mikor beláttam, hogy állva nem tudom leszedni róla, megfogtam, és felültettem a mellettünk lévő ablakpárkányba. Miután már csak egy alsónadrág volt rajta, elkezdtem saját ruháimtól is megszabadulni, s ekkor éreztem meg a hideg levegőt. Ezek szerint nincs fűtés. Bár nekünk most úgy sem lesz rá szükségünk. Nyakát, vállait, és kulcscsontját vettem célba lágy csókokkal, és legnagyobb meglepettségemre vékony karjait megéreztem magam körül. Nem mondanám, hogy húzott magához. Inkább csak átölelt. Leszaggattam magunkról minden felesleges textilt, és lábait a vállamra helyeztem. Ujjai most már a nyakamon vándoroltak, míg az enyémek már tágítottak…. volna, ha nem felejtem el megint a síkosítót.
-Ne haragudj, de másképp fájni fog-raktam szájába mutató, középső, majd gyűrűsujjam is. Mikor már elég nedvesnek találtam, kivettem és lassan vezettem őket belé. Hmm, a múltkori óta gyorsabban tágul. Minden egyes ujjpercemnél hangos sikolyok hagyták el torkát. Csupán a hang hallatára képes lettem volna elmenni ott helyben… Mikor már kezdte megszokni az érzést, az ujjaim helyét férfiasságom váltotta fel. Lassan kezdtem el mozogni benne, majd számat újra nyakára tapasztottam. Kéjes hangok törtek elő belőle, éreztem, hogy keze lejjebb vándorol újra a hátamra, és körmeit a bőrömbe mélyeszti. Perceken keresztül löktem neki csípőmet, mikor egy hirtelenebb mozdulat az eddigieknél is nagyobb sikolyt váltott ki belőle.
-Ahh…ohhtt-tekintetem az övére tapadt, és számra apró vigyor húzódott. Ugyanabban a testhelyzetben löktem egy erősebbet, hogy biztosra eltaláljam azt az érzékeny pontját. Utána pedig így kezdtem el mozogni egyre gyorsabban.
A könyvtárban hidegebb lett, leheletünk már látszódott a levegőben, az ablak pedig tiszta pára lett. Kibum meztelen háta nekicsapódott az üvegnek, amiről egy apró ötletem támad. Pillanatok kérdése volt, hogy mindketten elélvezzünk, azonban hirtelen kihúztam belőle hosszomat. Lábait lassan leengedtem, feje pedig a vállamra hullott. Mellkasunk fel-le járt. Kapkodtuk a levegőt egymás után amilyen gyorsan csak tudtuk. Háttal fordítottam magamnak, és bőrét lágy, meleg csókokkal hintettem. Eddig a hidegnek volt kitéve, most felmelegítem egy kicsit. Kezeimet lágyan végighúztam a vállától a csípőjéig, majd felsőtestemet hozzányomtam. Ő minden egyes mozdulatomba beleremegett. Derekánál átkaroltam, fejét az enyém felé fordítottam, és szájára egy érzéki csókot leheltem. Az érzés, hogy visszacsókolt a fellegekbe repített… Elváltak ajkaink majd a fülébe suttogtam.
-Még nincs vége, kedves-markoltam fenekébe, majd nekinyomtam a hideg üvegnek. Farkamat újra belévezettem. Kezeit immáron a párás ablakon pihentette, amin tisztán kirajzolódott tenyere nyoma. Egy lassabb tempót vettem föl, hogy megszokja az álló helyzetet. A teremben Kibum kéjes nyögései visszhangzottak.

POV Key:
-Még nincs vége kedves-suttogta nekem, miután óvatosan megfordított, és egy határozott mozdulattal az ablakhoz nyomott. Arcom hozzápréselődött a hideg üveghez. Egy pillanatra megfagyott az ereimben a vér, de amint újra megéreztem magamban  Jonghyunt a testem fölforrósodott. Először gyengébbeket lökött rajtam. Egyik kezem az ablakon volt, ujjai pedig szorosan rákulcsolódtak az enyéimre. Másik kezével a csípőmet simogatta. Szájával szenvedélyes csókokat nyomott a nyakamra, én pedig hangosan nyögdécseltem, és csak átadtam magam az élvezetnek.
-Ha akarod csinálhatod gyorsabban-nyögtem föl halkan, hiszen éreztem, hogy már majdnem beleőrül ebbe a lassúságba. Pont mint én. Többet akartam. Erősebbet. Szavaimra a lélegzete egy pillanatra elakadt, de aztán megszorította a kezem, és őrült tempóba kezdett. Az ő férfias nyögései, és az én sikításaim betöltötték az egész könyvtárat. Testem szorosan az ablakhoz, hátulról pedig Jonghyunhoz tapadt. A fülemet kezdte el harapdálni. Szinte már durván, de mégis érzékien. Keze le föl járt a testemen, miközben alul mégjobban begyorsított. Pár pillanatig csak a sikításiamat lehetett hallani, aztán egyszerre élveztünk el. Jonghyun belém, én pedig a hasamra. Kimerülten dőltem hátra...az ölébe. Gyengéden megfogott, és leült velem a földre egy ruhakupacra. Zsebkendővel óvatosan letakarította a hasamat, aztán pedig szorosan magához ölelt. Izmos karjai védelmezően fonódtak körém. Fejemet a mellkasára hajtottam és becsuktam a szemem. Néma csönd volt, csupán  a lélegzésünk hallatszott.
-Szeretném ha valamit tudnál-törte meg a némaságot Jonghyun-Bármit is hiszel, nem csak egy perverz állat vagyok akinek az a célja, hogy megerőszakoljon...Én ezt azért teszem mert...mert őrülten szeretlek. A közeledben nem bírok magammal. Egyszerűen azt akarom, hogy az enyém legyél. Ezért nagyon sajnálom, ha valami fáj-cirógatta meg az arcom-Nem akarok fájdalmat okozni neked-szorított magához mégjobban. Kezével gyengéden a vállamat simogatta, állát pedig a vállamra tette-Remélem tudod, ma mennyire boldoggá tettél-lehelt egy lágy csókot a nyakamra, aztán hátradőlt, és a mellkasára húzott. Nem válaszoltam. De szépen lassan éreztem, hogy elnyom az álom. Biztonságban, jó melegben, azok a védelmező karok között mély álomba merültem...
Egy zuhanykabinban vagyunk. A meleg víz permetszerűen csöpög le ránk. Egyikünkön sincsen ruha. Jonghyun tart engem. Szemben vagyok vele, lábaim a csípője köré kulcsolódnak. Ő fogja a combjaimat. Mélyen a szemebe néz. Érzem, hogy belémhatol, de nem fáj. Csak kellemes. A következő jelenet már egy ágyban van. Hassal fekszem Jonghyun pedig hátulról hatol belém. Ahogy az előző, ez sem fáj. Gyengéden és lassan mozgunk. Testünk erotikusan simul egymáshoz. Mintha már egyek lennénk. Harmóniában egymással emeljük, és nyomjuk le a csípőnket. E mozdulat már oly természetesnek hat akár a séta. Le-föl-le- föl. Mintha egy varázslatos örökkévalóság lenne.
-Kérlek szeretkezz velem-hallom Jonghyun hangját-Szeretném ha szeretkeznél velem. Szeretném ha teljes szívedből élveznéd. Azt akarom, hogy élvezd. Boldogságot akarok neked okozni. Azt akarom, hogy minden egyes porcikáddal kívánd. Meg akarlak kóstolni úgy, hogy kívánsz. Akarj szeretkezni velem. Szeretkezz velem...
-Szeretkezni akarok veled...

Let's cook-3.rész

Itt a harmadik rész is:) Sajnálom, ez most elég rövid lett, de azért remélem tetszik^^

POV: Jonghyun
Másnap reggel, szokásomhoz hívően, egyedül ültem a terem sarkában és fejemet támasztva néztem ki az ablakon. Leforgott előttem a tegnap minden apró részlete, mire én díjnyertesen elvigyorogtam. Kibum is élvezte, hisz bármit csináltam vele aprókat nyögött, és ez rettenetesen feldobott. Remélhetőleg lesz még ilyen alkalmunk…sőt! Ha rajtam múlik biztosan lesz.
-Te is hallottad tegnap?-hallottam a hátam mögül, és automatikusan fordultam a széken kilencven fokot, hogy megnézzem, kik cseverésznek, és miről. Á...! Choi Minho és Lee Taemin. Kik mások? Az idősebb, Taemin padján ült a fiatalabb előtt miközben a dolgait mesélte. Fél fülemet oda hegyeztem, mert eléggé nyugtalanított az előbbi monda. Kizárt, hogy minket hallott volna, hisz a tornateremben a trappolás, üvöltözés, és kiabálás mindent el kellett nyomjon. Ezt tapasztalatból tudom, mert mikor ott van óránk, az esetek kilencvenkilenc százalékában semmit sem hallani a magyarázatból. Egyszóval elég csekély mindennek az esélye.
-A konyhai teremből jövő hangokat? Azokat ki nem hallotta?-kuncogott Taemin. A vér megfagyott az ereimben, és a szívem kihagyott egy ütemet. Nem, ilyen nincs! Egyszerűen lehetetlen! De legalább nem tudják ki, és miért csinálta azokat a bizonyos hangokat…remélem. Nincs rá semmi bizonyíték, hogy ketten tartózkodtunk bent a teremben Kibummal, hisz senki nem látott minket.
-Állítólag látták Jonghyunt visszamenni órák után-néztek felém mind a ketten, majd mikor meglátták, hogy egész végig őket figyeltem, zavartan elkezdtek újra egymással beszélgetni, egy teljesen más témáról. Felálltam a helyemről, és zsebre dugott kézzel, lassan odasétáltam hozzájuk.
-Már elnézést, de pontosan kiről is folyik ez a bájcsevej?-ködösen, komor arccal pásztáztam mindkettőjüket. Alig fogták fel, hogy ott vagyok előttük. Eltelt jó néhány másodperc mire Minho kinyitotta a száját, és megszólalt.
-Izé…Mi csak azt találgattuk, hogy hova mentél tegnap olyan sürgősen… -nézett a plafonra, mire pillanatok alatt meglendítettem a karomat, és gallérjánál fogva lehúztam az asztal tetejéről. Bár ő magasabb nálam, én bizonyultam erősebbnek. Kicsit lejjebb rántottam, majd egy öklöst csavartam le neki, mire ő a földön végezte. Az eddig megszeppent Taemin  aggódva guggolt le, hogy megnézze barátját, majd pedig immáron magabiztosan fölnézett rám.
-Normális vagy ember?!-arcán tisztán látszott a düh, és a megvetés keveréke. Újra ökölbe szorult kézfejem és hangos ordításba kezdtem.
-Kinek képzelitek magatokat, hogy csupán ennyiből már is szánalommal nézzetek rám?!-idéztem fel nekik azt a pillanatot mikor kimondták a nevemet és felfigyeltek rám. Senkinek semmi köze sincs az életemhez, Kibuméhoz meg főleg nem!
Az egész suli a ma reggel incidensünkről beszélt, idióta pletykákkal kerítve. Hol azt mondták, hogy Minho súlyosan megsérült, hol azt, hogy kórházba szállították. Nagy francokat! Csodálom, ha megérezte.
Nagyjából a harmadik óra után felhívattak az igazgatói irodába. Lassan többet járok oda, mint a saját lakásomba. Az igazgató teljesen higgadtan kezeli az ilyesfajta ügyeimet, hisz már megszokta. Most se kaptam igazából semmit, csupán egy esti büntetést.

POV:Key
Mikor már azt hittem, hogy vége lehet ennek a szörnyű hétnek, az igazgató rám szabta ki, a büntetésben maradt gyerekere való vigyázást. Remek... Én megkértem, hogy akkor legalább legyen a könyvtárban. Az a második kedvenc helyem az iskolában. Olyan csöndes és nyugodt...
Szótlanul ültem a könyvtáros helyén, egy könyvbe mélyedve. Vártam, hogy a gyerek megérkezzen. Hogy mit fogok csinálni akkor? Semmit. Nekem ez ugyanolyan büntetés mint neki, nem fogom elpazarolni az időmet rá. Tőlem még a telefonját is előveheti. Hirtelen az ajtó nyikorgását hallottam. Nem néztem föl, csak kinyújtottam a kezem, hogy vegye el a benne lévő cetlit amire a büntetés szabályait írtam föl. Körülbelül annyit, hogy kuss, és csinálj amit akarsz. Nem tehetek róla, de néha nagyon tudnak idegesíteni a gyerekek. Elvette a cetlit, aztán vissza is hajította az asztalra, és elsétált valamerre. Nekem aztán olyan mindegy. Belemerültem az olvasásba, mikor éreztem, hogy az a gyerek mögém sétál, aztán megszólít.
-Tanár úr...-hallottam perverz suttogását egészen magam mögül. Várjunk csak...ez a hang... Úristen!!!! Villámgyorsan fölálltam aztán hátrafordultam, és Jonghyunnal találtam szembe magam. Ijedtemben hirtelen hátraléptem, de ott csak az asztal volt így majdnem elestem, de ő a derekamnál fogva megtartott. Pár pillanatig úgy maradtam azokba a gyönyörű barna szemekbe bámulva. Ha így közelebbről megnézi az ember, egészen aranyos feje van. Várjunk csak...MI??? Rögtön észbe kaptam és ellöktem magamtól. Ez egy perverz állat! Nem aranyos! Az asztal másik felére sétáltam, és félve megálltam ott.
-Mi ez az ilyedt kép?-vigyorodott el, aztán az asztalra támasztotta a kezét és közelebb hajolt, amire én automatikusan hátrébb léptem-Nem szándékozom semmit sem tenni, hiszen még sétálnak itt páran-nézett rám-Tanár úr-tette hozzá érzékien suttogva és megnyalta az ajkait.
-Te csak menj onnét-motyogtam lehajtott fejjel, és valószínűleg elég vöröses árnyalatban, mert hirtelen visszajöttek az emlékképek a legutóbbi alkalomról.
-De nem szeretnék-pislogott ártatlanul de aztán sunyin elvigyorodott-Különben is, milyen tanár az aki fél a diákjaitól?
Óvatosan elindultam az asztal felé, és mikor épp elég közel értem hozzá, nem túl finoman ellöktem onnét Jonghyunt. Ő motyogott idegesen valami "Yah" félét, de aztán engedelmesen elsétált a könyvespolcok felé. Fél szemmel őt figyeltem, hogy nehogy véletlenül valami gyanúsat csináljon, de már majdnem vége volt a büntetésnek és jól viselkedett. Kezdtem elpakolni a dolgaimat mikor hirtelen az egész teremben kialudt a lámpa. Mi ez??? Mi történt? Semmit sem látva az ajtóhoz botorkáltam valahogy, és megpróbáltam kinyitni, de nem mozdult semerre. Bezárták... Dörömböltem rajta párat de senki sem nyitotta ki, így hát próbáltam visszajutni az asztalomhoz mikor tudatosult bennem, hogy egyedül maradtam összezárva Jonghyunnal. Ám még föl sem tudtam fogni, máris erős karokat éreztem meg magam körül. A falhoz nyomott aztán a nyakamat kezdte el csókolgatni. Nem ellenkeztem, úgysem ért volna semmit. Ezt a múlt alkalommal már sikerült megtapasztalnom. Igazából, bármennyire is tagadni akarom, egészen jól esett ahogy a forró ajkai a bőrömhöz értek. Lassan lehúzta rólam a zakómat, aztán az ingemet kezdte el kigombolni, és minden fölfedett bőrfelület helyére egy-egy puszit adott. Így járta végig az egész hasamat, aztán mikor az ingem már teljesen szét volt nyitva visszatért a nyakamhoz, és a vállam felé haladva húzta le rólam az inget, majd a legvégén a kulcscsontomhoz ért, és azt kezdte el szívogatni. Közben kezével belemarkolt a fenekembe, és alsótestét az enyémhez nyomta. Karja fel le járt a most már meztelen felsőtestemen, miközben szájával az ajkamat célozta meg, és vadul csókolgatni kezdett.

Let's cook-2.rész

Naaa itt az újabb rész^^ Remélem tetszeni fog:)

POV Jonghyun:
Kezeit egy konyharuhával összekötöttem, hogy ne tudjon ellökni magától. Nem mintha sikerülne neki. Szembefordítottam magammal és harapdálni kezdem mellbimbóit, miközben hangosan nyögdécselt. Folyamatosan, minden energiájával próbált szabadulni a szorításomból, azonban minél inkább erőlködött, annál jobban nyomtam hozzá magamat. Lassan nyelvemmel körbejártam felsőtestének minden apró szegletét, és elérkeztem a nadrágjához. Egy pillanat alatt húztam le róla alsónadrágostól, és elém tárult férfiassága. A látvány beindító volt.
-Tudod, én már az elején sem a kajára gondoltam – jelentettem ki perverz vigyorral az arcomon valódi célomat, amire már biztos rájött. Combjai alá nyúltam, és felhelyeztem az asztalra az ételek közé. Egyik kezemmel rányúltam férfiasságára, míg a másikat combja alatt tartottam. Ajkaimat újra az övére tapasztottam, és egy hosszabb csókba invitáltam, majd lassan húztam le nyelvemet nyakán, egészen a kulcscsontjáig. Minden egyes szívásomra egy sikkantás volt a válasza. Már a hangjától el tudtam volna élvezni, de úgy gondoltam, meghagyom az örömet inkább neki. Elkezdtem saját ruháimtól megszabadulni, amik hangtalanul landoltak a földön. Csak az alsónadrágomat hagytam magamon. Hátára fektettem, lábait felhúztam, és úgy kezdtem el belső combját puszilgatni. Apró csókokat leheltem selymes bőrére, ő pedig, még akarata ellenére is, kéjes nyögésekkel adta tudatomra, hogy élvezi. Egyre közelítettem hossza felé, így végül annak hegyére adtam az utolsót.
Mikor felemelkedtem, hogy újra felsőtestét vegyem birtoklásba, megláttam mellettünk heverni jó pár tejszínhabos flakont. Odanyúltam egyért, felráztam, majd nyakától a hasáig csíkokat húztam vele.
-Ennél jobban már nem is kívánhatnálak-tettem le mellénk a fehér habot, mikor elegendőnek találtam a mennyiséget. Aztán újra hozzá hajoltam, és elkezdtem lenyalni róla. Édesebb volt bármelyik süteménynél.  Miközben újra, és újra végigszántottam nyelvemmel testét, éreztem, hogy mellkasa durván fel-le emelkedik, zihál. Teljesen letisztítottam a magam sajátos módján bőrét, és egy újabb adagot fújtam, most a szájához. Beültem széttett lábai közé úgy, hogy férfiasságunk összeérjen. A tudat, hogy mindössze egy textildarab választott el minket, őrjítő volt. Szemeimet becsuktam, elkezdtem ajkait nyaldosni és akörül bejárni a területet. Közben érzékien dörzsöltem férfiasságomat az övéhez. Ez a mozdulat sikkantásokat váltott ki belőle. Kihasználtam az alkalmat, és olyankor mindig belehúztam nyelvemmel egy adag tejszínt a szájába, amit ő lenyelt. Ezt a mozdulatot addig csináltam, míg a flakon teljes tartalma ki nem fogyott.
-Bár, el fogom rontani a gyomromat, de ez még belefér - vettem a kezembe egy fehér porcelántálat, ami színültig volt piros eperrel. Megfogtam egy nagyobb szemet, belehelyeztem a számba és lehajoltam hozzá. Lassan hozzáérintettem párnájához, majd úgy raktam szájába, hogy közben ajkaink összeérjenek. A következőt az övébe raktam és én ettem ki. Az eper íze soha nem terített még el ennyire. Ahogy szájából kivettem és megéreztem azt az édes ízt…Látszólag a dolog neki is kedvére vált, mert arca a végére olyan színűre váltott, mint a gyümölcs, amit ettünk. Egy gyors mozdulattal levettem az alsónadrágomat, és egyik ujjam első ujjpercét belévezettem, ami az eddigieknél is hangosabb nyögést váltott ki belőle. Lassan nyomtam bele ujjamat, majd a másodikat és a harmadikat is, miközben hangos sikolyok hagyták el torkát. Egy kicsi idő után kivettem belőle, hogy helyére férfiasságomat tegyem be, de rájöttem, hogy mindenről gondoskodtam csak síkosítóról nem. A pillanat hevében kellett kitalálnom mit csináljak, mikor tekintetem újra a teli flakonokra téved. Arcomra elégedett mosoly ült ki. Megragadtam az egyiket, egy keveset a férfiasságomra nyomtam, majd ugyanannyit a tenyeremre. Lyuka körül kezdtem el a kezemen lévő habot kenni, és belélöktem férfiasságomat. A konyha egész terét Kibum szüntelen hangja töltötte be, miközben elkezdtem benne mozogni.

POV Key:
Megetetett eperrel a szájából. Tejszínhabot kent a testemre. Az egészet lenyalta, aztán pedig levette az alsónadrágját... Meghökkentem férfiassága méretétől. Ám még föl sem ébredtem a sokkból, mikor az ujját megéreztem magamban. Hatalmas nyögés hagyta el a számat. Szinte már sikítottam mikor a harmadik ujját is magamban tudhattam. Lassan mozgatta őket, amik engem mégnagyobb nyögésekre késztettek. Mikor kihúzta őket, megkönnyebbülten lélegeztem föl, ám tudtam, hogy ez még csak a kezdet. Nem sokkal ezután láttam, hogy a másik tejszínhabos flakon után nyúl. Hát nem volt neki még elég? Ám hirtelen az ujját, és valami hideg, habos dolgot éreztem meg a hátsó felemnél. Nem...ugye csak nem?! Ám még föl sem tudtam fogni, hogy mire is akarja használni a tejszínhabot, mikor hirtelen a teljes hosszát megéreztem magamban. Orbitálisan fölsikítottam, fogaimat összeszorítottam és a gerincem megfeszült. Ahogy elkezdett mozogni bennem, a fájdalom és az élvezet vegyes keveréke, hangos nyögések formájában tört elő belőlem. Mindegy egyes lökésnél férfiasságom is egyre keményebb lett. Ő eközben újra a számhoz férkőzött, és vadul csókolgatni kezdett. Teste szorosan az enyémnek préselődött. Alul kissé lelassított a tempón, és a szájának szentelte a figyelmet. Ott csókolt és szívogatott ahol csak ért. Kezei le föl jártak a csípőmön. Belemarkolt a fenekembe, aztán a kezét  a férfiasságomra helyezte, és azon kezdett el dolgozni. Ahogy gyorsított a lökésein, az én kényeztetésemen is. Eközben a másik kezével a derekam alá nyúlt, és kikötözte a kezeimet. Az egyiket megfogta, ujjainkat összekulcsolta és kettőnk közé emelte. Kézfejemre lágy csókokat nyomott, aztán fejét fölemelte, és mélyen a szemembe nézett. A lélegzetem elakadt. Tekintete a vágytól égve kapcsolódott az enyémbe, aztán hirtelen begyorsított a tempón, amit én hangosabb nyögésekkel jutalmaztam. Száját rányomta nyitott ajkaimra, miközben lejjebb sem finomkodott. Eszeveszett tempóba kezdett, én pedig már az őrület határán voltam. A látásom enyhén homályos lett, fejemet hátradöntöttem, és a körmömmel az asztalt kapartam. Nyögéseim meg nem akartak szűnni, csak egyre erősebbek lettek. Aztán egy utolsót lökött rajtam, és mindketten egyszerre élveztünk el. Jonghyun zihálva rogyott rám, aztán adott egy gyengéd csókot az ajkaimra. A fülemhez hajolt, és suttogott valamit, amit nem értettem. Kimerültségemben egy pillanatra becsuktam a szemem, ám a másik pillanatban már az ajtó csapódása riasztott föl. Akkor mégsem csak egy pillanat volt... Kómásan ültem föl, és végignéztem magamon, szemem a felismeréstől hirtelen elkerekedett... Úristen....TE JÓ ÚR ISTEN!!!! Az előbb engem szószerint megerőszakolt....egy férfi!!!! Még ha egy férfi lenne...az egyik diákom! Hogy...egyszerűen miért? Én nem értem. Nem is vagyok meleg...De akkor miért élveztem annyira a végén? Nem, nem nem! Enyhén dülöngélve szálltam le az asztalról, és körbenéztem. A hatalmas káosz amire számítottam elmaradt. Az elhasznált tejszínhbos flakonok a kukába voltak dobva, ahogy a leesett eperszemek is. A ruháim is egy kupacban voltak az asztalon. Csak a hasam fénylett még, a félig nedves fehér folyadéktól. Gyorsan fogtam egy papírtörlőt, és alaposan letöröltem. Fölhúztam a ruháimat, aztán lesikáltam az asztalt, és az összes olyan helyet ahol megfordultunk. Ez azért mégis csak a konyha! Inkább órákig takarítok, csak ne legyen sehol semmi piszok! Mikor már az egész hely újra csillogott villogott, kiléptem az ajtón és bezártam. Azt hiszem ezentúl nem csak a sütisütés emléke fog beugrani erről a helyről...

Let's cook-1.rész

Halihóóó^^ Hát ez itt egy szerepezés lenne:)
Szereplők: Jonghyun, Key (Néhol föltűnik a többi SHINee tag is)
Típus:yaoi
Korhatár: +18
Történet: Egy Jonghyun nevű diák beleszeret a gyönyürű háztartástantanárába. Nézd meg, hogy alakul a sorsuk:P

POV Jonghyun:
Három és fél éve koptatom már az iskola padjait, de nem éreztem még ilyet senki iránt sem. Idén, a szokáshoz hívően, új tanárok érkeztek a suliba. Idegesítő, öreg vénemberek tömkelege. A tanévnyitón, amin sajnálatosan kötelező a részvétel, minden új barmot bemutattak. Akkor láttam meg őt először…Immáron fél éve, hogy szemet vetettem az új háztartástan tanárra, Kim Kibumra. Festett szőke haj, macskás arcvonások, karcsú testalkat...Olyan gyönyörű! Ha a szemeimmel magamévá tehetném, már megetettem volna egyszer-kétszer, akár nagyközönség előtt is. Mindössze öt hónap van hátra ebből a tanévből, és mehetek egyetemre, bár nincsenek elképzeléseim a jövőmmel kapcsolatban. Illetve egy mégis. Vele szeretném leélni az életemet.

POV Key:
Fél év. Fél éve kezdtem el tanárként dolgozni egy Szöuli iskolában. A hely viszonylag normális, a kollégák is kedvesek, de mind túl idős. Senkivel sem tudok normálisan beszélgetni. Mindenki lenéz a korom miatt. Ráadásul nemhogy a többi tanárhoz képest fiatal vagyok, néha még a gyerekek közé is beolvadok. A vezetőség mindig rámsózza a kellemetlen munkákat, mint az ügyelés, vagy a büntetésben maradt gyerekere való vigyázás. Az egyetlen jó a háztartástan. Azt taníthatok amit imádok csinálni. Általában a diákok sem zajonganak az óráimon. Sajnos nem tudom, hogy azért-e mert olyan érdekesek, vagy azért-e mert annyira unalmas, hogy elálmosodnak. Mindenesetre, nálam mindenki rendes. Állítólag van egy gyerek az iskolában, akivel egyik tanár sem tudott megküzdeni. Önfejű, akaratos, és kezelhetetlen. Nos, én nem tudom, hogy kiről beszélnek. Mindenesetre kíváncsi vagyok, hogy aki ilyeneket művel, az én órámon miért bújik meg ennyire.

POV Jonghyun:
Egy hete kaptuk ki a félévi bizonyítványunkat, azaz most  mindenki tiszta lappal indul a tanároknál. Egy remek lehetőség megnyerni a háztartástantanár bizalmát. Vagy talán magát a tanárt. Éjszakáim voltak álmatlanok, miközben azon gondolkoztam, ezt hogyan is érhetném el. Bevallom, az órái rettenet unalmasak. Nem, nem miatta, hanem maga a tantárgy nem köt le. Mindenki alszik és bámul ki a fejéből, én meg Kibum tökéletes hátsófelét vizsgálom. A második félévben az óráin átmegyünk a konyhába, és főzünk meg sütünk ezt-azt. Minden csütörtökön vele van utolsó óránk, és sokszor figyeltem már meg, hogy ott marad egyedül pakolni. A konyhaterem a földszinten van a csarnok mellett, így igazából a trappoló emberek odaát minden hangot elnyomnak. Erről egy remek ötletem támadt. Megvártam még újra találkozok vele az órán, végighallgattam a leadandó leckét, majd lassan kibattyogtam az ajtón, de nem messzire. Mindig megkéri az utolsót, hogy csukja be az ajtót. Azonban mivel a mai napon ez én voltam, résnyire nyitva hagytam, hogy betekintést nyerjek a szobába. Várakoztam az alkalmas időpontra, miközben szemeim csak őt bámulták. Egyszerűen gyönyörű volt. Mikor úgy véltem, hogy eltelt a megfelelő időmennyiség-mert azért lássuk be, nem lenne jó, ha megzavarnának minket a diákok akik élvezik a szünetet-bekopogtam az ajtaján.

POV Key:
Egy újabb napon az órám után, mint mindig, kiküldtem a gyerekeket én pedig bentmaradtam pakolni. Minden nap érkezik egy ételcsomag, amit persze nekem kell eltennem. De igazából szívesebben vagyok ott, mint máshol. A konyha az én kis szentélyem. Néha, csak órákig üldögélek bent, és gondolkozom, hogy miket kéne még elkészítenünk a gyerekekkel. Ezen a napon, mikor éppen a tejszínhabokat akartam betenni a hűtőbe, kopogtattak az ajtón. El nem tudtam képzelni, hogy ki lehet az. Az elmúlt fél év során még alig kerestek meg valamivel, amit ha jobban belegondolok, nem is bántam. De ha éppen úgy adódott, hogy egy diák látni szeretett volna, az csak azért volt, hogy a jobb jegyért kuncsorogjon. Nem szeretem, ha ilyenekkel fárasztanak a szabadidőmben.
-Igen?-fordultam az ajtó felé, ami egy másodpercre rá ki is nyílt. Egy barna hajú fiú lépett be rajta. Egyik keze a zsebében volt, arcára félszeg mosoly ült ki. Ismerős volt. Biztos az egyik diákom.
-Tanár úr, nem zavarok?-lépett hozzám közelebb és elvigyorodott. Milyen lelkes...de mindjárt nem lesz az amint, megtudja hogy a részemről semmilyen jegykorrigálásra nem számíthat.
-Az attól függ-tettem karba a kezemet és nekidőltem a hátam mögötti pultnak. Ő csak értetlenül bámult rám mire sóhajtottam egyet, és elé álltam-Nem fogsz plusz ötöst kapni-ráztam meg a fejem, aztán sarkon fordultam és intettem, hogy elmehet. Ám ő hirtelen megragadta a karomat, aztán maga felé fordított.
-De én nem plusz ötöst szeretnék...-bámult a padlóra.
-Akkor mit akarsz?-tettem csípőre a kezemet, és fölvontam a szemöldökömet.
-Hát...csak szeretném ha megmutatná, hogy mit tud-vigyorgott-Tudja, nagyon érdekelnek a receptjei, csak órán nem bírok annyira belemélyedni az ilyen dolgokba a többiek miatt-Óóó valaki szereti a tantárgyamat! És még többet akar tudni róla! Rég óta vártam erre a pillanatra. Végre elismertek. Ha érdekelik a receptjeim, akkor megmutatom neki az összeset!
-Óóó hát persze-mosolyodtam el, és intettem neki, hogy jöjjön beljebb-De először, hogy is hívnak?
-Jonghyun vagyok. Kim Jonghyun-nézett rám, én pedig bólintottam. Megmutattam neki az egész konyhát, ő pedig mindig szorosan a nyomomban volt, és néha még véletlenül nekem is ütközött hátulról. Gondolom annyira izgatott volt, hogy semmiről sem akart lemaradni. Én is pont így érzek mikor megpillantok egy számomra még felfedezetlen konyhát. De annyira örülök, hogy ilyen lelkes. Legalább nem vagyok egyedül.
-Akkor most, hogy mindent megmutatott áttérhetünk az action-re?-lépett közel hozzám és kiskutyaszemekkel rámmosolygott.
-Hát persze-kacsintottam rá, aztán elnevettem magam és megpaskoltam az arcát, ezzel csupán kifejezve, hogy mennyire szórakoztatónak találom a türelmetlenségét. Ő talán még szenvedélyesebb szakács mint én. Persze én is mindig izgulok mielőtt elkezdek főzni, és alig várom, hogy elkezdhessem. Úgy gondoltam először megmutatom neki, hogy hogyan kell fölvágni a zöldséget. A pulthoz lépkedtem, aztán elkezdtem szeletelni az általam előre odakészített alapanyagot, és megmondtam neki, hogy álljon olyan helyre ahol jól lát. Úgy a művelet közepénél fölvetette, hogy ő is kipróbálná, ám mikor odaadtam neki a kést kétségbeesetten adta vissza.
-Csináljuk inkább együtt. Félek, hogy elrontom-nézett rám.
-Rendben-mosolyogtam, aztán újra megfogtam a kést ő pedig rátette a kezét az enyémre. Lassan elkezdtük szeletelni a zöldséget. A kezdetleges rendetlenség, és a sok új alapanyag miatti helyhiányból kifolyólag, szorosan mögöttem állt, és minden alkalommal mikor egy szelet levágódott, a csípője hátulról nekiütődött az enyémnek. Éppen szólni akartam neki, hogy egy picit menjen hátrébb, mikor ő kiverte a kést a kezemből, és az ujjainkat összekulcsolta. Ám mielőtt még reagálni tudtam volna szorosan a falhoz nyomott, és ajkait az enyémre tapasztotta. Vadul csókolt, miközben én minden erőmmel azon voltam, hogy kiszabaduljak a szorításából, de ő erősebbnek bizonyult. Mikor ordítani próbáltam, nyelvét mélyen benyomta a számba, úgyhogy ezt az ötletet hamar elvetettem. Egyik kezét levezette a csípőmre miközben a másikkal gyorsan megfordított, és teljesen a falhoz nyomott, aztán szorosan mögém állt és elkezdte lehámozni rólam az inget. A nyakamat vadul csókolgatta és szívogatta. Egyik kezével az én kezemet fogta le a másik pedig körbejárta a testemet. Lesiklott a csípőmre, onnét a fenekemre, végül a férfiasságomat kezdte el simogatni a nadrágomon keresztül. Akaratlanul is halk nyögések törtek elő belőlem. Mikor a fölső ruházatom lekerült rólam, a kezeimet hátrarántotta majd, azt hiszem egy konyharuhával összekötözte a őket. Maga felé fordított, és a szája áttért a mellbimbómra. Vadul kezdte el szívogatni, ami legnagyobb bánatomra is, igen jó érzés volt. Eközben még mindig próbáltam kiszabadulni, de minnél inkább erőlködtem, ő annál vadabb lett. Aztán mikor ajka már az alhasamon járt, teljesen bevaudlt. Egy rántással lehúzta a nadrágomat az alsónadrágommal együtt, amit én egy lányos sikítással jutalmaztam. Aztán fölkapott, és az asztalra helyezett. Ám előtte még valamit suttogott a fülembe. "Tudod, én már az elején sem a kajára gondoltam"